Hidak városa 1. (Közúti határátkelő)

A fenti cím alatt rövid sorozatban foglalkozunk Sátoraljaújhely hídjaival. Kissé elhanyagolt területe ez a közlekedésnek és a városi közbeszédnek is, pedig a hídjaink összekötnek és/vagy elválasztanak bennünket a másik oldaltól...
Észrevétlenül szolgálnak minket, észre csak akkor vesszük őket, ha hiányoznak. Mi sem mutatja jobban, hogy nem fordítunk rájuk kellő figyelmet, mint az, hogy nincs nevük. Nosza, itt a lehetőség: nevezzük el hídjainkat. Várjuk olvasóink javaslatait, amit majd kellő időben, kellő helyen szavazásra bocsájtunk és előterjesztjük a döntésre illetékes testületnek.

Vegyük hát sorra hídjainkat (név híján csak sorszámmal jelölve):

1. Ronyva-híd:

Az első, mármint folyásirány felől nézve az első, időben talán az utolsó (de ebben tévedhetünk is), "hajózható folyónkon", a trianoni békediktátumban ilyennek minősített Ronyván ível át. A mellékelt képen látható a folyónk, jelenleg hajóforgalomtól mentesen. Vasbeton szerkezetét nemzetközi kamionforgalomra méretezték. Egyik fele magyar földön, másik vége a ma Szlovák Köztársaságnak nevezett képződmény területén található. Rajta végződi a 37. sz. magyar főútvonal. Közepén HU/SK tábla jelzi a befogadó/kirekesztő kultúrák határát.

Téli-nyári bobpálya

Ma ünnepnap van! Ma adták át a sátoraljaújhelyi téli-nyári bobpályát. Akárhogyan is, akármennyibe is került, elismerésre méltó nagy teljesítmény! Gratulálunk!

Kipróbáltuk, nagyszerű, izgalmas, veszélyes, élvezetes. Ajánljuk mindenkinek, próbálja ki! Reméljük, sokáig és valóban turistacsalogató attrakció marad. Balesetmentes üzemeltetést kívánunk!

Végre azt is érezhettük, hogy sátoraljaújhely a sátoraljaújhelyieké. Ugyanis az újhelyiek 20% kedvezményt kapnak a későbbiekben is. Ma pedig, a nyitás napján féláron próbálhattuk ki a város, sőt Zemplén vadonatúj látványosságát. Ez is jeles gesztus, kedvezményezetteknek érezhettük magunkat. Még az sem ronthatta el örömünket, hogy voltak még nálunk is kedvezményezettebbek, szalaggal a csuklójukon. Az meg már szinte lovagias gesztus szlovák szomszédainkkal szemben, hogy a négy nyelven kifüggesztett használati útmutató közül a szlovák szerepel az első helyen (balról jobbra olvasva)., majd német, magyar, angol. Igazán nemes, sőt talán túlzott nagyvonalúságra vall annak fényében, hogy ők most fogadták el a magyar szó használatának súlyos pénzbüntetéséről szóló törvényüket. Szinte látom lelki szemeimmel, hogy ezután odaát elszégyellik magukat, és mindenütt magyar nyelvű táblákat szerelnek előre.

Helyi demokrácia

A rendszerváltás körüli eufória idején azt hittük, hogy a tanácsrendszer bukásával és az önkormányzatiság intézményének bevezetésével automatikusan megvalósul a demokrácia helyi szinten is. Azután jött a kijózanodás ideje. A városi tanács vb. első titkár helyett lett nekünk jegyzőnk (majd főjegyzőnk, sőt címzetes főjegyzőnk), aki stabilabban van bebetonozva, mint annak idején az első titkár, a tanácselnök helyett pedig van nekünk szabadon választott polgármesterünk. Tanácstagok helyett vannak listáról bekerült, sőt közvetlenül választott képviselőink. A változás körülbelül ennyi. Az apparátus, a csinovnyik gárda nem nagyon változott, a személyek ugyan a kiöregedés, nyugdíjazás miatt lassan cserélődnek, de a szemlélet, a „hivatal” stílusa, a döntéshozatal és a mozgástér alig változott. Maradt a tervgazdálkodás, az önkormányzat lehetőségeit a felülről jövő tervszámok határozzák meg, csak most nem Hároméves terv, vagy Ötéves terv a neve, hanem Költségvetés, amit az Országgyűlés az egy vagy két évre szóló költségvetési törvényben meghatároz. Na és persze a milliárdos látványberuházások, Európai Uniós pályázati pénzekből. Ami hiányzik, az a döntéshozatal nyilvánossága, a beleszólás (nem beszólás), a vélemény-nyilvánítás lehetősége. Ékes példája ennek a most már gőzerővel folyó belváros rekonstrukció, a sétálóutca kialakítása. Az is mondhatnánk, hogy épül a Fidesz és Szamosvölgyi Péter polgármester emlékműve. A kellő hatalommal felruházott testület úgy érezte, eldöntheti helyettünk, hogy mi lesz nekünk a jó. Évtizedekre meghatározza a városlakók, különösen az amúgy is halmozottan hátrányos helyzetű lakótelep-lakók életminőségét az ablakaik alá zúdított városi főút forgalma. A mellékelt képeken látható a város új főutcája - mert a forgalom garantáltan itt marad - de szeptembertől előre jósolhatóan a mostani járműáradat többszörösével. A mentők, tűzoltók eddig zavartalanul átszáguldhattak a főutcán. Most végig szirénázva sem tudnak akadálytalanul - s főleg gyorsan - haladni, nem beszélve a lakótelep nyugalmáról. Hány emberéletbe fog kerülni a lassúság? Készült hatástanulmány erről az egészről? Egy ilyen fontos kérdésben nem kellett volna megkérdezni az érintettek – a lakosság – véleményét? Lehet, hogy mindenki, vagy a nagy többség, vagy egyszerűen csak a többség támogatta volna… De így? Marad a kétség, a morgolódás, a mérgelődés. Talán féltek a megmérettetéstől? Számtalan kisebb-nagyobb horderejű döntés meghozatala is kérdőjeleket vet fel. Csak egy példa: ki döntötte el, hogy hová tegyenek fekvőrendőrt? Miért csak ott van, ahol van? Csak nem ott lakik az illetékes „elvtárs”? Vagy csak ott lakott, és a szerencsétlen fekvőrendőrt ott felejtették? Az állapota (és a többié is) erre utal...

Köszöntő

Köszöntjük az olvasót!

E blogot azzal a céllal hoztuk létre, hogy megjelenítsük a Jobbik Magyarországért Mozgalmat szellemi testvérének tekintő sátoraljaújhelyi radikális nemzeti jobboldal gondolatait.
Ez azonban nem jelent semmilyen hivatalos kapcsolatot az említett párttal, az oldalon megjelenő cikkek a szabad vélemény-nyilvánítás gyakorlásának tekintendők.

Bejegyzéseinket kötetlenül, elsősorban a minket, újhelyi lokálpatriótákat foglalkoztató témákban tesszük és érdeklődéssel fogadjuk olvasóink megjegyzéseit. Kérjük, támogató és ellenvéleményüket se rejtsék véka alá!

E-mail címünk: jobbik.ujhely@gmail.com és/vagy magunkfajtak@gmail.com

Szebb jövőt!