2009. augusztus 25., kedd

Hidak városa 4. (kishatár)

Nem is lehetne aktuálisabb híd sorozatunk folytatása ennél a hídnál, amelyen a Jobbik sajtótájékoztatót tartott a minap, amint arról előző bejegyzésünkben hírt adtunk.
Mint a felső képen is látható, ez a híd, Sátoraljaújhely második főutcájának, a Rákóczi utcának szerves része, amely Kisújhellyel és azon át Borsival és a felvidék Bodrogközi részeivel kötötte össze a várost. Trianon óta nem összeköti, hanem elválasztja a város két részét, ugyanis a híd közepe az országhatár a tótok állama felé. Ami azonban a legszégyenletesebb, hogy a határforgalom továbbra is erre zajlott, egészen 80-as évekig, amíg a kommunista söpredék, amely mindkét oldalon testvéri egyetértésben szívta (és szívja) a vérünket, közös erőfeszítéssel megalkotta a városon túl eső határátkelőt az új híddal. (Lásd korábbi bejegyzésünket.)
Ezzel több legyet ütöttek egy csapásra: elérték, hogy a város másik felét is terhelje az átmenő forgalom, alárendelhették annak az útnak a hegyközi forgalmat, valamint lehetővé tették ennek a hídnak a lezárását a gépjármű forgalom elől. Az már csak hab a tortán, hogy ezek után a tótok megalkották a híd feléjük eső oldalán a "vasfüggönyt", azaz a hidat lezáró kerítést, amely a schengeni szerződéshez történő csatlakozásunkig Európa szégyene volt. Azóta egy "gépjárműforgalom tilos" tábla helyettesíti a kerítést tót oldalon, ami nem kisebb szégyen Európára nézve. Rossz nyelvek szerint az a tábla csak a Tesco áruház forgalmát hivatott védelmezni, tán még fizetnek is érte...
Persze az idősebbek még emlékezhetnek arra a 1968. augusztusi napra is, amikor a hídon át katonai gépjárművek hosszú konvoja sorakozott a híd előtt a Rákóczi utcán, hogy ugyanazon szégyenteljes testvéri együttműködés keretében bevonuljanak Szlovákiába, színpadias asszisztanciát nyújtva a hazánkat (is) megszállva tartó szovjet csapatoknak a szlovák felkelés letörésében.
Na, nehogy félreértés essék, ezek a hazaáruló kollaboránsok, akik saját személyes boldogulásuk érdekében készségesen kiszolgálták a megszálló szovjet hatalmat (rájuk még visszatérünk) nem a mi testvéreink voltak, de ma is itt vannak közöttünk! Ezt ne felejtsük el egy pillanatra sem!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése